Magyarországon az újkori keresztény mozgalmak (karizmatikusok) és a történelmi egyházak vallási szóhasználatában a legfontosabb eltérés Isten - mindenhol jelen lévő - "testének" a megnevezésében van.
A Spiritus Sancti (latin átirat) fordítésa a magyar bibliákban Szentlélek. A karizmatikusok szerint Szent Szellem a helyes. Nem csak a névben van eltérés, hanem a jelentőségének értelmezésében is.
Pál első levele a korinthosziakhoz 12:8-10 alapján a Szent Szellem ajándékai (karizmák) a következők (az eredeti sorrendben, a Károli fordítás alapján):
A Spiritus Sancti (latin átirat) fordítésa a magyar bibliákban Szentlélek. A karizmatikusok szerint Szent Szellem a helyes. Nem csak a névben van eltérés, hanem a jelentőségének értelmezésében is.
Pál első levele a korinthosziakhoz 12:8-10 alapján a Szent Szellem ajándékai (karizmák) a következők (az eredeti sorrendben, a Károli fordítás alapján):
- bölcsességnek beszéde
- tudománynak beszéde
- hit
- gyógyítás ajándékai
- csodatévő erőknek munkái
- prófétálás
- lelkeknek megítélése
- nyelvek nemei
- nyelvek magyarázása
A Szent Szellem (Lélek?) ajándékai:
A keresztények erkölcsi életét a Szent Szellem ajándékai támogatják. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szent Szellem indításait.
A Szent Szellem hét ajándéka
- a bölcsesség,
- az értelem,
- a jó tanács,
- a lelki erősség,
- a tudomány,
- a jámborság
- és az istenfélés
Részlet a Spiritus szó fordításásnak történetéből:
.." A mi anyanyelvünk, szintúgy nem tartozik egy nyelvi közösségbe sem a latinnal, sem a göröggel, sem pedig a héberrel. Más a szerkezet, más a szókincs, más a felfogás is. Visszatérve a természet szóhoz, ez a mi nyelvünkben a teremtés, teremteni kifejezéshez kapcsolható, mélyebben pedig a tér magfogalmából bomlik ki.
Ha csupán annyi ismerettel rendelkeznénk, amennyit ez a három nyelv ad nekünk, elég biztosan állnánk már a tekintetben, hogy hogyan is nevezzük meg mi ezt a nagyon fontos fogalmat. A képlet aránylag egyszerű, hiszen, mivel a héber szó tekinthető alapnak (ti. a latin a görögöt, a görög pedig a héber szót fordítja, fordítja és nem megelőzi), a héber kifejezés pedig egyértelműen széljelentéssel bír, sőt a görög kifejezés is fuvalom, fuvallat értelemben a szél fogalmát idézi.
Magyarul az ennek megfelelő szellem szót tudjuk használni.
Szerencsére nem csak ilyen külsődlegesnek nevezhető támpontokkal rendelkezünk, mint amiket a nyelvészeti tények adnak, hanem belső, magából a Szentírásból, Jézus tanításából származó ismeretekkel is.
Az egyik legfontosabb támpont a Nikodémosz beszédben található. Ezt mondja Jézus: τὸ πνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις, ἀλλ᾿ οὐκ οἶδας πόθεν ἔρχεται καὶ ποῦ ὑπάγει· οὕτως ἐστὶ πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Πνεύματος.
Magyarul: „A szellem ott szellen, ahol akar, hallod a hangját, azonban nem tudod, hogy honnan jön és hová megy; így van mind, aki a Szellemtől született.”
Itt nagyon világosan írja le a szél természeti jelenségét Jézus, egyértelműen, szinte már szájbarágósan. Mintha szükségét érezte volna aláhúzni, milyen is az a minőség, amiben újjá kell születni annak, aki az Atya országában óhajt részesedni. Számunkra pedig azt jelenti, hogyha keressük a megfelelő kifejezést, a magyar nyelvbeli szót, akkor azt természetesen (milyen szép is a mi nyelvünk, tele utalással) a szél természeti fogalma körül szükséges keresni.
.." A mi anyanyelvünk, szintúgy nem tartozik egy nyelvi közösségbe sem a latinnal, sem a göröggel, sem pedig a héberrel. Más a szerkezet, más a szókincs, más a felfogás is. Visszatérve a természet szóhoz, ez a mi nyelvünkben a teremtés, teremteni kifejezéshez kapcsolható, mélyebben pedig a tér magfogalmából bomlik ki.
Ha csupán annyi ismerettel rendelkeznénk, amennyit ez a három nyelv ad nekünk, elég biztosan állnánk már a tekintetben, hogy hogyan is nevezzük meg mi ezt a nagyon fontos fogalmat. A képlet aránylag egyszerű, hiszen, mivel a héber szó tekinthető alapnak (ti. a latin a görögöt, a görög pedig a héber szót fordítja, fordítja és nem megelőzi), a héber kifejezés pedig egyértelműen széljelentéssel bír, sőt a görög kifejezés is fuvalom, fuvallat értelemben a szél fogalmát idézi.
Magyarul az ennek megfelelő szellem szót tudjuk használni.
Szerencsére nem csak ilyen külsődlegesnek nevezhető támpontokkal rendelkezünk, mint amiket a nyelvészeti tények adnak, hanem belső, magából a Szentírásból, Jézus tanításából származó ismeretekkel is.
Az egyik legfontosabb támpont a Nikodémosz beszédben található. Ezt mondja Jézus: τὸ πνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις, ἀλλ᾿ οὐκ οἶδας πόθεν ἔρχεται καὶ ποῦ ὑπάγει· οὕτως ἐστὶ πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Πνεύματος.
Magyarul: „A szellem ott szellen, ahol akar, hallod a hangját, azonban nem tudod, hogy honnan jön és hová megy; így van mind, aki a Szellemtől született.”
Itt nagyon világosan írja le a szél természeti jelenségét Jézus, egyértelműen, szinte már szájbarágósan. Mintha szükségét érezte volna aláhúzni, milyen is az a minőség, amiben újjá kell születni annak, aki az Atya országában óhajt részesedni. Számunkra pedig azt jelenti, hogyha keressük a megfelelő kifejezést, a magyar nyelvbeli szót, akkor azt természetesen (milyen szép is a mi nyelvünk, tele utalással) a szél természeti fogalma körül szükséges keresni.
Egy további érvet is találhatunk a szellem kifejezés mellett, ha megvizsgáljuk az ember működéseit. Magyarul, hol érhető tetten a szellem az emberben, az ember működései között? A lélek ugyanis nyilvánvalóan a lélegzetben mutatja meg önmagát, ahogy azt a szó jelzi is. Tudjuk, lelkiállapotunk elég nagy mértékben jelződik lélegzetünkön. Figyeljük meg, mit is állít Jézus a szellemről. Azt mondja: akadálytalanul mozog, hangja hallható, de működése mégsem lehatárolható.
Ez egy működésünkre igaz, mégpedig a gondolkodásra. Halljuk a hangját, akadálytalanul közlekedik, nem függ testünk határvonalaitól és bármilyen messzi, távoli dologra is tudunk gondolni. Nincs olyan nagy vagy olyan kicsiség, amit gondolatban ne tudnánk megragadni. És ezek még csak a világ tárgyi mozzanatai, vannak, mint tudjuk elvonatkoztatott fogalmak is. Olyanok, mint barátság, szeretet, gyűlölet, rossz vagy jó, stb. Ezek pedig nem megfogható tárgyak vagy valóságok, mégis léteznek és hatnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ember képes, legalábbis szellemileg a teremtésre." ...
Bővebben: Magyar Teológia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése